Szuperbruttó újra meg újratöltve

"Jól át vagyunk vágva a palánkon, és ők mégis jó fiúk maradtak"

Szoktak Önök morfondírozni? Szoktak fortyogni, némán lázongani, kezeket ökölbe szorítani és fogakat összeszorítani? Az alábbiakban részleteket olvashatnak egy olvasói levélből. Gondolatok, kitörő düh, keserűség- mindannyiunk problémái néhány száz karakterben.

_{2010.01.29 11:23}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

A szociológusok a középosztályt képviselők közé sorolnák. Átlagos kereset, átlagon felüli terhek. Gyerekek, GYED-en levő asszony. Levelét olvasva lerí róla, hogy nemcsak a saját gondját képviseli: képviseli az országban élő összes átlagkeresetű, dolgozó, adózó, csöndben káromkodó ember sorsát. A teljesség igénye nélkül közöljük sorait:

„ (…) A szuperbruttóval szerintem sokakat megvágnak, hisz olyan kereset után számolnak tételeket, ami nincs. A cél a határon táncolóknak a szuperbruttó szint alá hozása, hogy kisebb sávba essenek. Ennek egyik módja a részmunkaidős foglalkoztatás. Ha ez megvalósul, akkor a kis zárt cégek papíron ezt játsszák, valóságban a teljes munkaidős -kiegészítő- pénz zsebbe megy majd. A nagy cégeknek ez nem megy, azok munkaerőt szippantanak majd fel, így a munkanélküliség is csökken, még több embert lehet kirabolni, és mindemellett kisebb a bérkiáramlás, ami szintén jó a kormánynak. De ez csak az én véleményem. Három légy egy csapásra: kisebb bér, csökkenő munkanélküliség, csökkenő SZJA kulcsok. Ha ezt nézzük akkor állítólag 10-12 ezerrel több marad a zsebben. Igen ám, de ez visszaáramlik az államkasszába, hisz az ÁFA most emelkedett. Magyarán jól át vagyunk vágva a palánkon, és ők mégis jó fiúk maradtak.

(…) Nyolcvan százaléknyi állami teher van most egy dolgozó ember keresetén százalékosan. Húsz marad a güriző zsebében (gyanítom, hogy ez már ennél is kevesebb, hisz ez a számítás 2006-os adat. Azóta voltak megszorítások, ÁFA emelés stb....most valahol a 18 százalék lehet a reális, de ennek nehéz utána számolni. Mit is kapok ezért a tőlem lenyúlt 80-82 százalékért? Hoppá. Semmit. Mindenért újra külön fizetni kell, de ez még nem elég, a semmiért is. Illetékekért mit kapok? Mondjuk közjegyzői díj fejében? Semmit, semmit, és semmit. Hoztak egy -két száz jogszabályt és ez biztosította egy rétegnek a hozzáadott érték nélküli megélhetést (például az okmányirodák). Nem csak a nem dolgozó, segélyezett réteget kell itt eltartanunk, hanem egy másik ugyanilyen haszonnal működő bandát is.

Az államadósság hatalmas, honnan szedjük össze? Hát az emberektől. De azoknak nincs pénzük. Nem baj. Akkor nekik adjuk az adósságot. Azzal, hogy a hozzám hasonlókat kiszipolyozták, cserébe lehetővé tették a hitelfelvételt. Mese, hogy nem volt kötelező. Aki hozzám hasonlóan él, annak ez kényszerpálya volt, amire az állam tolt rá. Nem kellett volna nekem, ha nem veszik el a fizetésem, de megtették, és cserébe magamat adósítottam el, hogy "ők" (a kormány- szerk.) a sarokszámokat be tudják biztosítani. Persze állhatok sorban én is segélyért. Alázzam meg magam a rablóm előtt, hogy adjon a tőlem lopott pénzből. Ha van kedve ad, ha nincs, akkor nincs (csak a GYED igényléséhez két négyzetméter papírt kell kitölteni).

(...) Megrendszabályozták a bankokat. Megy a szövegelés, ami valójában mese. 2006-ban 4,7 milliós CHF alapú kölcsönt kellett felvennem a nagy "O"-től. Részlet? 19900 Ft. Egy év múlva az árfolyam emelkedett kb. 20 százalékot. Ugye a logikus a 24 000 Ft-os részlet, hisz a kockázat az enyém, nem a "csóró" banké (ebben az évben az "O" 380 milliárdot kaszált adózás utáni nyereségként). De vissza hozzám. Mennyi a részlet új összege? 45 000 Ft! Reklamáció....igen, az árfolyam emelkedett, no meg a bank kamatot emelt. Mire fel? Miért? Nem tudják, de ez van. Na ekkor tételesen lekértem a tartozást, a törlesztést, és elismerték, hogy rendben minden, de ez sajnos így van. Csak az állam rabol ki? Arról már csak álmodok. A múlt héten megkaptam a kimutatást, és az éves összesítőt (4,7 millát vettem fel 2006-ban!) Már csak 5,9 millió van hátra! Bementem, reklamáció, és közölték: jelenleg azért növekszik az összeg, mert csak kamatot fizetek, vagyis tőkét nem törlesztek, mert ők így döntöttek. A kamatot pedig nem fedezi a részletem, így az összeg nő. Kb. 15 évig csak kamatot fogok fizetni, aztán érem el a tőkét, amit aztán kb. 5-7 év alatt letudhatok. Gerinctelen? Nagyon. Apró betűsben benne volt? Sehol! Az adósok védelmében elfogadott jogszabályok olyan lyukakat tartalmaznak, amivel a bankok bármikor egyoldalúan módosíthatják továbbra is a "szerződést". Azonban nem minden bank ilyen: van ahol becsületesen követik az árfolyam változást, és a részleteket ennek tükrében mérséklik.

De nézzük a számokat: a nettó bér a 439 ezer bruttóból mindössze 182 ezer (ha vannak túlórák). Egy átlagos hónapban azonban jó ha megvan a 160 000 Ft. Ehhez jön még a GYED (79 ezer) és családi pótlék a gyerekek után (48 ezer). 160 000+ 79000+ 48000=287 000 Ft. Ennyi jut ránk. Hiteltörlesztések együtt: 142 ezer .Marad 145 ezer. Gáz 35 ezer. Villany 11 ezer. Közös költség 15 ezer (vízdíj benne van). Internet 6 ezer. Kábel TV 5 ezer. Kocsi kötelezője: 4 ezer. Tartásdíj: 13 ezer. Illetékek részlete 18 ezer. Menza gyerekeknek 7 ezer. Összesen 114 ezer. Marad tehát 31 ezer megélni, egyéb számlákat fizetni.

A nagycsaládosok támogatása is porhintés, a semmire ha elég: három gyerek mellett az adókedvezmény havi 12 ezer; kedvezményes a menza mindenhol, ez kb. 5 ezer Ft a két gyerek esetében. Iskolában ingyenes a tankönyv, ez olyan 15 ezer Ft. (évente egyszer). Ugye 31 ezerből 25 százalékos ÁFÁ-s dolgokat vehetek, vagyis ennek is elmegy egy része, így valójában 24 800 Ft amit levásárolhatok, és ennyi amit értékben kapok érte, a többi ismét a már bőven leadózott pénzemből még elmegy ismét adóba. Ez a bajom az adórendszerrel.

Hogy megoldja-e a kormányváltás a napi gondokat? Jó kérdés. Gyakorlatilag a kormány tekintetében az a nagy baj, hogy a gazdasági mutatóink nagyon jók. A válság után bevezetett szigor sajnos elnyerte a külföld tetszését és minden mértékadó elemző a térség többi országát messze meghaladó stabilitásról, és javulásról ír. Hogy jobb lesz-e? Nézzük csak a fenti számokat. Lehet rosszabb?...”